Ugrás a fő tartalomra

Hibásak vagyunk

Szenvedek. Rettentően nehéz megfelelni minden elvárásnak, mely nap, mint nap kíséri végig az életemben. Az a rengeteg tanulnivaló mind magában foglalja azt is, hogy kevesebb időm marad a barátaimra, magánéletemre is. Az a sok felesleges tananyag, amikkel tömik a fejünket és a dolgozatokat leszámítva soha az életben nem fognak többé kelleni, nem lesznek hasznosak. Ideges vagyok. Tudom, hogy amit tanulok felesleges. Nincs motivációm. Tudom, hogy soha nem tanulhatom meg tökéletesre az anyagot. Nem is szeretném, csak éppen annyira, hogy amint letettem a témazáró megírása után a tollat, örökké elfelejthessem az adott témához tartozó, elmúlt heteket felölelő szenvedést. Megteremtettem magamnak egy olyan környezetet, ami állandóan elvárja, hogy a legjobb legyek. Ahelyett, hogy egyből lennék a legjobb, mindenből csak simán "jó" vagyok. Legalább vannak alapismereteim az egyes tantárgyakhoz kapcsolódóan, de csak olyanok, amelyekre nem lesz szükségem az életben maradáshoz. És akkor még meg sem említettem a délutáni tevékenységeket. Diáktársaim nevében mind elmondhatom, hogy nehéz sorsunk van a megfelelő tanulást illetőleg. Amikor azt hiszik a tanárok, hogy csak az ő órájukra kell tanulnunk és csak az az egy tantárgy létezik. Persze a saját oldalukat is meg tudom érteni, hiszen ezt írják elő számukra, de sajnos ez senkinek nem előnyös. Egyre jobban érzem azt az énemet, amely tüntetni kívánkozik. Amely kiállhat az igazunkért. Amely végre arra ösztönözné az embereket, hogy az életre tanítsanak meg minket. Amikor nem a konstitúciós izomerekről kell tanulnunk, hanem már az elsősegély nyújtásról. De ehhez egyedül kevés vagyok. Nem lázítani szeretnék, csak elérni, hogy lehessen végre szabadidőnk. Ugyanis ezt a fogalmat már régen elfelejtettük... Szeretnénk. Nem. Akarunk a családunkkal is időt eltölteni. Akarunk egy kicsit pihenni azokat a hétvégéket leszámítva, amikor éppen a "hétvégeleszvagyisvanidőtök" beadandókat készítjük éppen. Úgy érzem, egyre jobban kezdem megérteni a történelem során lévő forradalmakat, felkeléseket. Egyszerűen nem tudom.
Mi a teendő? Mi a következő lépés?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A változásokra

Hazaértem. Az egyre inkább fejem méretéhez nem passzoló álarcom otthagytam a fogason. Ha kilépek a szobámból majd ismét felveszem. Rengeteg érzelem kavarog bennem és viszonylag ambivalensen élem meg ezeket a napokat, heteket. Emiatt képes vagyok olyanokat is megbántani, akik mind a legjobbakat akarják nekem. Képtelen vagyok kontrollálni önmagam. Kimondtam a rút igazságot. Az elmúlt években számos alkalommal foglalkoztam azzal, hogy megváltoztassam azokat a jellemeket, melyek nem tetszenek önmagamban. A "Fogadd el önmagad úgy ahogy vagy", klisé nálam nem vált be. Mindenképpen úgy szeretnék élni, hogy szeretem a jellemeim nagy részét és ezáltal képes vagyok elfogadni önmagam. Ha tudnám hány alkalommal buktam el eddig... Mindig valami speciális dolgot, vagy egy különleges alkalmat kerestem arra, hogy megváltozzak. Próbálkoztam már azzal is, hogy fokozatosan próbálok egy másik ember lenni. Nem sikerült. Fogalmam sincs mit tegyek. Küszködök. Teljesen más vagyok, mint ahogyan az em...